MediFat

A fogyókúra mindenképpen ellentmondásos kifejezés, hiszen divat és tortúra egyben, ezáltal a szükséges rossz szinonímája, és eleve önmagában hordozza a tennivalók (és  sajnos az elért eredmény) időlegességét. Fogyókúrának nevezzük a túlsúly vagy súlyosabb esetben az elhízás leküzdésére tett törekvéseket éppúgy, mint normál testsúly (pontosabban testtömeg-index) esetén a testösszetétel optimazilását, tehát helyes zsír/izomarány helyreállítását, vagy aránytalan zsírlerakódás esetén a helyi zsírpárnák megszüntetésének igényét, tehát az esztétikailag szép testarányok kialakítását. 

Az optimális testsúly sokak számára nehezen elérhető és fenntartható állapot. A fejlődő világ országaiban az éhezés, az alultápláltság jelent a lakosság többsége részére alig megoldható gondot, a nyugati civilizációkban viszont a súlytöbblet a jellemző, ami a WHO előrejelzése szerint a következő évtizedek legjelentősebb egészségügyi problémája.

Az elhízás a társadalom minden rétegét és korosztályát érinti, és az érintett emberek minden szervrendszerében előnytelen folyamatokat indít el. Különös paradoxon, hogy a hatalmas mennyiségi túlkínálat ellenére a szervezet valójában éhezik a nem megfelelő minőségi összetevők  miatt, s ez nem csak a vitaminok és mikroelemek szintjére igaz, hanem a 3 fő alkotórész, a fehérje/zsír/szénhidrát arányra és összetételre is.

A túlsúly ilyen méreteket öltő kialakulásához több tényező vezet. Ezek közül a genetikai adottságokon nem tudunk változtatni, hiszen az emberiség túléléséhez szükség volt az éhínségek elleni védelemre, hatékony zsírraktározásra. Az életkörülmények gyors javulása az utóbbi néhány évetizedben következett be, mely együtt járt a motorizációnak köszönhető mozgásszegény életmóddal, valamint a korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló éllelmiszer kínálattal, mely a kalóriafelvétel megdöbbentő mértékű emelkedéséhez vezetett.

A Magyar Orvosi Wellness és Prevenciós Társaság az utóbbi években nagyszabású, a táplálkozási és életmódbeli szokásokat feltáró felmérést végzett, döntően a városi lakosság körében. A felmérés különlegessége az volt, hogy magyarországi friss adatok kerütek feldolgozásra.

A vizsgálat adatai szerint a  napi kalkulált kalóriafelvétel a megkérdezett nők esetében 2500-3000 kcal, férfiaknál pedig 2800-3400 kcal, ami nagy mértékben meghaladja a kiszámított energiaszükségletet, különösen ha azt is figyelembe vesszük, hogy a vizsgálatban résztvevőknek 15 %-a végez napi rendszerességgel testmozgást. A többiek ülő munka mellett semmiféle fizikai megterhelést nem vállalnak fel.

Általában véve jellemző, az időhiány, a rohanó stresszel teli élet teljes ritmustalansága, elvész a normális táplálkozási, folyadékfogyasztási és alvási ritmus a testmozgás alkalomszerű és átgondolatlan. A leggyakoribb típushiba a napi egy vagy két főétkezés, jellemző, hogy a délután közepéig egyáltalán nem történik táplálkozás. Elfoglaltság vagy rosszul értelmezett fogyókúrás próbálkozás miatt, ezt követően viszont gyorsan elfogyasztásra kerül az már említett nagy kalóriamennyiség. Ezt az étkezési protokollt alkalmazzák Japánban a Sumo birkózók testsúlyuk növelésére, de ők intenzív testmozgást végeznek, tehát az izomtömegük is nő. Az átlag lakosság viszont a testsúlynövekedést a testösszetétel kedvezőtlen változásával zsírtömeg-növekedésével együtt valósítja meg. Dobogós helyet foglal el a típushibák között a kórosan alacsony már egészséget veszélyeztető mértékű folyadékfogyasztás. A vizsgált adatai szerint az átlagos folyadékbevitel 1 liter! Körül van, ami már a sivatagi életformához való alkalmazkodásra kényszeríti a szervezetet. További probléma, hogy a folyadékbevitel nagyobb hányada kávé és cukros szénsavas üdítők fogyasztásából adódik, gyakran jutnak szerephez az alkoholos italok is, ezek vízelvonó hatásuk miatt a folyadékegyenleget nagy kalóriatartalmuk miatt az energiaegyenleget borítják fel.

Ez vezetett arra, hogy a WHO 1998-ban az elhízást betegséggé, mégpedig krónikus recidiváló, azaz hosszan tartó, gyakran kiújuló betegséggé nyilvánította, mely sok veszélyes megbetegedés egyik legjelentősebb kiváltó faktora.

Példaként a cukorbetegség II. típusában szenvedők 85%-a, a magas vérnyomás betegséggel kezeltek ¾ része elhízott. A szív- és érrendszeri betegségek kialakulása a túlsúlyos emberekben 2-szer, az elhízott betegekben 3-szor gyakoribb, mint a normál testsúlyúakban. Súlyos elhízás esetén a cukorbetegség kialakulásának esélye 40-szeres. Tudni kell, hogy ezek a betegségek kezelése nehezen állítható be addig, amíg a testsúly csökkenése nem következik be.  

Az elhízás típusa sem lényegtelen tényező, a hasra kiterjedő „alma” típus hajlamosít a legveszélyesebb szövődményekre, melyeket a szakirodalom „ halálos négyes” néven emleget. A „körte” típusú elhízás ilyen szempontból kevésbé veszélyes, leginkább visszérbetegségekre hajlamosít. Riasztó adat, hogy manapság  a nők esetében változás következett be, az eddig domináló „körte” típus helyett a veszélyesebb „alma” típus vált gyakoribbá, növelve a fogamzóképes korban lévő nőknél is a betegségi kockázatot.

Sajnos a súlyfelesleg már a gyermekek egy részére is jellemző, ami különösen veszélyes, hiszen a táplálkozási szokások egy része gyerekkorban rögzül, az édességek, chipsek, üdítők, a gyorséttermi kínálat jóval vonzóbb a gyermekek számára, mint az egészséges ételek. A testmozgás mennyisége már gyermekkorban alatta marad a normálisnak, ez szintén elősegíti a túlsúly keletkezését, ráadásul a gyermekkori testtartás hibák kialakulásában is szerepet játszik, melyek előfordulása szintén jelentősen nőtt.

A felnőttek esetében a legjelentősebb probléma az időhiány, ezért fogyaszt a lakosság egyre több félkész- és készételt, ezen kívül az egész napos hajsza közben gyakran csak este van idő enni, akkor viszont nagy mennyiségek fogynak el. Nem kedvező a napi mozgásmennyiség drámai csökkenése sem, ez a szervek, szervrendszerek működését kedvezőtlen irányban befolyásolja.

Nemrégiben a M+H Communications a Tárki bevonásával vizsgálatot végzett a fogyás – elhízás témakörében. A megkérdezetek többsége tisztában volt a túlsúly és elhízás fogalmával, viszont a férfiak alig fordítottak figyelmet saját testsúlyukra és az ezzel kapcsolatos veszélyekre, míg a nőket komolyan foglalkoztatta ez a témakör. A társadalmi megítélést tekintve a válaszadók úgy gondolták, hogy sok negatív előítélet él az elhízottakkal szemben, bizonyos magas társadalmi ranggal bíró foglalkozásoknál meghatározónak tartották  külsőt, a túlsúly tehát a megfelelő munkához jutás esélyeit is ronthatja. A megkérdezettek szerint a súlycsökkenés különféle előnyökkel jár: nő a magabiztosság, az önbizalom, elégedettség, javul az önbecsülés.

A fogyókúra a vizsgálat szerint legtöbbször a jobb külső reményében indul el, másodsorban egészségügyi indokból, orvosi tanácsra, harmadik helyen áll a betegségmegelőzés és a soványság mint divat.

Érdekesség, hogy a legtöbb válaszadó fontosnak tartotta a fogyókúra alatti orvosi hátteret, felügyeletet és kevésbé volt lényeges a gyors hatás. Ez ellentmond annak, hogy a fogyni vágyók jó része problémájával nem orvost, hanem pl. kozmetikust, masszőrt, természetgyógyászt keres meg,  kontrollálatlan fitnesz edzésbe kezd, ismeretanyagát pedig hirdetésekből és képes magazinokból meríti. 

Ez pedig veszélyes.

Veszélyes, hiszen ezek a módszerek akár ártalmasak is lehetnek és csak rövid távú eredménnyel kecsegtetnek. A pszichés kár még gyakoribb, a fogyókúrázó saját magában keresi a hibát és feladja, miközben csak a módszerválasztás volt rossz.

 

© MediFat, 2006.