Amikor legutóbb beszélgetés közben az obezitológia kifejezést használtam, az illető úgy nézett rám, mintha valamelyik felmenőjét szidtam volna. Ennyire ismeretlen még ez a kifejezés Magyarországon?
Igen, Magyarországon még alig ismert ez a fogalom. Az én definícióm szerint az obezitológia, amit túlsúlygyógyászatnak, vagy elhízástudománynak is nevezhetünk, az orvostudománynak olyan új ágazata, amely a túlsúly és elhízás kutatásával, megelőzésével, diagnosztikájával, kezelésével és az elhízással összefüggő krónikus betegségek, kóros állapotok minél korábbi felismerésével és hatékony kezelésével foglalkozik mind gyermek-, mind felnőttkorban, komplex és holisztikus módon, egyéni és társadalmi szinten egyaránt. Manapság már elhízás világjárványról beszélünk, ráadásul a WHO az elhízást hosszan tartó, kiújulásra hajlamos betegségnek nyilvánította, ez tette szükségessé, hogy a súlyfelesleggel rendelkezőkkel speciális szakképesítéssel rendelkező orvosok foglalkozzanak. A szakképesítés kialakulásához azonban hosszú út vezetett. Magyarországon dr. Halmy László professzor alapította meg a hazai obezitológia első társaságát, a Magyar Elhízásellenes Alapítványt, majd a Táplálkozási Fórumot, illetve a Magyar Elhízástudományi Társaságot. Néhány évvel később a Szent Imre kórház jelenlegi igazgatója, dr. Bedros J. Róbert professzor megalapította a Magyar Obezitológia és Mozgásterápiás Társaságot, ez a két aktív szervezet foglalkozik az elhízástudomány ügyével. Bedros professzor és munkatársai kiépítették az Országos Obezitológiai Hálózatot, melynek központja a Szent Imre Kórház, és a következő jelentős lépésként 2014-ben megtartották az első obezitológia licensz vizsgát, azóta van Magyarországon obezitológus (túlsúlygyógyász) szakorvos, én is ekkor szereztem szakképesítést. Négy szakterület szakorvosa – belgyógyász, gyermekgyógyász, kardiológus vagy endokrinológus – válhat obezitológussá, és ehhez sok éves tanulás szükséges. Érdekes, hogy amikor kiderül, hogy obezitológus vagyok, sokan megkérdezik, hogy akkor én dietetikus vagyok? Ilyenkor mindig elmagyarázom, hogy nem, én orvos vagyok, aki súlyproblémák megoldására szakosodott. Ezért fontos, hogy minél szélesebb körben kommunikáljuk, hogy létezik ez a szakterület, hiszen az elhízás bizonyítottan több mint 50 féle betegséggel áll összefüggésben, lehet akár okozója, akár következménye annak. Az obezitológia műveléséhez nagyon szerteágazó szaktudásra és holisztikus szemléletre van szükség. Fontos tehát tudni, hogy az obezitológus nem egyenértékű azokkal a táplálkozási szakértőkkel, akik néhány órás OKJ-s képzéseken tanulnak, vagy azokkal a testkezelő szakemberekkel, akinek régebben OKJ képesítést szereztek (jelenleg nincs ilyen képzés). A fogyókúra ágazatban tevékenykedők sokszor nincsenek tudatában pl. a kezelések ellenjavallatainak, szövődményeinek, nem tudnak szakszerű tanácsot adni a hozzájuk fordulóknak, és olyan feladatot is elvállalnak, ami orvos kompetenciája lenne. Ez pedig nagyon veszélyes lehet.
Vagyis nekik is el kellene végezniük egy tanfolyamot?
Igen, mindenképpen az lenne a megoldás, hogy a fogyókúra iparágban kialakuljon egy olyan több szintű képzési és ellenőrzési rendszer, és olyan protokollok szülessenek meg, amelyek a szakembereknek és a fogyókúrázóknak egyaránt egységes igazodási pontot és biztonságot nyújtanak. Ahogy láttuk, az obezitológus licensz vizsga és az Obezitológiai Hálózat kialakítása is több évig tartott, tehát valószínűleg a fogyókúra ágazat nem szakorvosi területén is hosszú időt vesz majd igénybe ez a munka. A Magyar Elekrolipolízis és Lipoterápiás Társaság, melynek alapító elnöke vagyok, éppen azzal a céllal jött létre, hogy ezt a feladatot elvégezze. Ennek első lépéseként az utóbbi években a súlyfelesleggel rendelkező laikusok ismeretanyagának bővítését végezzük különféle médiumokon keresztül, hiszen rengeteg dezinformáció olvasható az online és offline médiában. A második lépésként elkezdtük az alakformálással foglalkozók felé a szakmai kommunikációt, amiben a Beauty Forum nagy segítségünkre van. Ezért is örültem annyira a Beauty Forum tavaszi Alakformáló Kongresszusának, ahol célirányosan tudtam fontos szakmai ismereteket átadni a lelkes résztvevőknek, akik sajnos csak töredékét képezik az alakformálással foglalkozóknak. Úgy látom, hogy sokkal kevesebb az igény a továbbképzésre, mint amilyen nagy szükség lenne rá.
A mindennapi munkájuk során gyakran találkoznak olyanokkal, akiknek már volt fogyókúrás, alakformáló kezeléssel rossz tapasztalatuk, vagy helyre kellett állítani a korábban elrontott kezelést?
Sajnos nagyon sokszor. Viccesen azt szoktuk mondani, hogy minket többnyire a hétpróbás, azaz sokszor csalódott emberek keresnek meg – persze tisztelet a kivételnek, mert van, aki annyira igényes, figyel az egészségére, hogy ragaszkodik hozzá, hogy orvos foglalkozzon vele-, akik személyes ajánlás alapján, vagy az interneten megtalálják, hol található ilyen kezelés. Magánrendelés keretein belül egyébként máshol nincs obezitológus szakember, csak nálunk. Üzlettársammal, dr. Bolya Lászlóval egyébként nemzetközi obezitológiai képesítést is szereztünk, kutatásokat végzünk a Szegedi Tudományegyetem égisze alatt, ahol egyébként orvostanhallgatóknak tartok vendégelőadóként tantermi előadásokat az obezitológia témakörében több tantárgy keretein belül. Ez azért fontos, mert a medikusok így komplexitásában tanulhatnak az elhízás népegészségügyi vonatkozásáról, megelőzéséről, táplálkozási- és mozgásterápiás vonatkozásairól, különféle diétákról, és az elhízás pszichoszomatikájáról is.
Visszatérve a hozzánk fordulókra, sajnos a pácienseink nagy része már sok helyen járt és sokszor csalódott. Emiatt ők magukban keresik a hibát, ráadásul sok esetben a környezetük sem megértő velük, gyengének gondolják őket, mert nem tudnak lefogyni. Holott lehet, hogy csak a módszer megválasztása nem megfelelő, vagy a szolgáltató, akinél jártak, nem merte azt mondani, hogy ez nem az ő kompetenciája és mégis kezelte őket. Szerintem sok alakformáló szalonban úgy gondolják, hogy ha a megfelelő helyre irányítanák a pácienst, akkor az bevétel kiesés lenne, holott hosszú távon kifizetődőbb volna. Egyrészt a sikertelenség rontja a hely hírnevét, másrészt a vendégek is egyre tudatosabbak és bizony sok esetben visszakérik a kezelés árát.
Ugyanakkor egy kezelés az elején lutri, mert nem biztos, hogy az illetőnek ugyanolyan hatékony, mint például a szomszéd Marikának volt. Hogyan lehet ezt kiküszöbölni?
Ehhez kell például az obezitológiai szaktudás, és a huszonegynehány éves orvosi tapasztalat és az erre épülő orvosi statisztika, melyek alapján az egyéni adottságok – pl. testalkat, nem, életkor, a hízás mértéke stb. – figyelembe vételével kiderül, hogy az adott kategóriában mi szokott lenni az átlagos eredmény, ami egy jó kiinduló pont, bár az egyéni fogyási ütem előre természetesen nem jósolható meg. Ezen kívül mi sikerorientáltak vagyunk, és nem ígérünk olyat, ami nem teljesíthető. Ezért mindent megteszünk és olyan pácienseket várunk, akik partnerek a közös munkában. Ezek az alapok teszik lehetővé, a fogyókúra ágazatban egyedülálló módon többszörös garanciát vállalunk a kezelésekre, így minden hozzánk forduló biztonságban érezheti magát. Azt gondolom, hogy egy kezelés hatékonyságát megmutatja, hogy mennyire járnak vissza a páciensek. Nálunk a pácienseink nagy része visszatérő, rendszeresen jár karbantartásra, így a MediFat kúrával és a klubrendszerünkkel kapcsolatos elégedettségüket is kifejezik.
A Medifat az alakformálás terén úttörő volt, igaz?
Igen, úttörő volt. Amikor kialakult ez a módszer és elektrolipolízis néven útjára indult, akkoriban nem volt itthon orvosi alakformáló módszer, csak a kozmetikai – lapelektródás, fáslizásos, masszázsos – megoldások. Szerencsére gyorsan híre ment a kezelésnek, és az 1990-es évek második felében már voltak tévés megjelenéseink is. Viszont az elektrolipolízis kifejezés nem volt ismert – ugyanez a helyzet most az obezitológiával -, ráadásul nehezen tudták kimondani, így kellett találnunk egy magyar megfelelőt rá. A zsírégetést a fitneszben már használták, így találtuk ki a zsírbontás kifejezést, ami gyorsan beépült a köztudatba.
A MediFat óriási siker lett, amihez egy sajnálatos esemény segítette hozzá…
Orvostanhallgató voltam, amikor a húgom kórházba került. Rita egy életvidám, csinos 17 éves gimnazista volt, amikor egy osztálytársa rászállt, hogy duci és fogyhatna néhány kilót. Rita a lelkére vette a kötekedést és fogyókúrázni kezdett. Az első két-három kiló még csinosabbá tette az amúgy sportos alakját, de aztán nem tudott leállni: anorexia nervosás lett. Annyira lefogyott, hogy kórházba került, komoly kezeléseken esett át. Én, hogy a gyógyulását segítsem, a táplálkozástudományokba ástam bele magam. Olyan étrendet állítottam össze a számára, amivel nem csak a karcsúságát, hanem az egészségét is megőrizhette. De volt valami, amin nem segített sem a táplálkozás, sem a rendszeres mozgás: Rita körte típus, tehát a csípő-popsi-combok területére raktároz zsírt, ami nagyon zavarta, így erre a problémára kezdtem koncentrálni. A megoldáshoz a véletlen segített hozzá: apukám a lábsérülése miatt olyan fizioterápiás kezelésre járt, ami az izom direkt elektromos ingerlésével hatott a sorvadt izomra. Ez volt az a pillanat, amikor megszületett az Alakdoktor. Ekkor öltött formát a fejemben a kezelés gondolata, ami később – hosszas kísérletezést követően – meg is valósult. A kislányom születése után fokozatosan erősödött bennem az érzés, hogy nem vállalhatom tovább a sok ügyelettel járó intenzív osztályos munkát, aztán egy tévés szereplés után sorra jöttek a lehetőségek, az ismertség, és Lacival (dr. Bolya László üzlettárs – a szerk.) úgy döntöttünk, hogy akkor mostantól csak a módszerrel foglalkozunk.
Az látszik, hogy a munka a hobbija, de mi az, ami még kikapcsolja?
A hivatásom nemcsak a hobbim, hanem a küldetésem is, minél több embert szeretnék hozzásegíteni az egészséges karcsúsághoz. Nagyon fontos a saját magam testi-lelki egészsége, ezért sportolok. Az emberi szervezet gyorsan alkalmazkodik az adott mozgáshoz, megszokja azt, így én folyamatosan változtatom a mozgásprogramomat a bikram jógától a kick-box-ig terjedő széles skálán. Utóbbit például azért szeretem annyira, mert fejben nagyon ott kell lenni: ha valaki kick-box közben azon gondolkodik, hogy mit főzzön vacsorára, azt kiütik. Nagyon fontos, hogy tudjuk megélni a pillanatokat és meglássuk a szépet. Ezt nagyon kevesen tudják megtenni. Én például, amikor a természetben futok, nem hallgatok zenét, mert a madárcsicsergést akarom hallani.
A család is nagyon fontos számomra, a beszélgetések, közös időtöltés, segítségnyújtás. A családi élményszerzés nálunk már hagyomány. Mi például karácsonyra inkább élményt ajándékozunk egymásnak. Például egy kirándulást, egy színházjegyet, bármit, amire tudjuk, hogy a másik vágyik. És folyamatosan felidézzük az emlékeket. Én egész évben vezetem, hogy mikor merre jártunk, ki volt ott, milyen élményeink voltak, minden karácsonykor újra felidézzük a történteket, és a listát mindenki írásban is megkapja, hogy bármikor elővehesse.
A lánya 15 éves, ő is orvos lesz?
Igazán még nem tudja, mi szeretne lenni, bár valószínűleg nem orvos, de ebben az életkorban még minden gyorsan változik. Amióta iskolás, tudatosan alakítottam úgy, hogy legyen itt velünk a nyári szünetekben, beszélget a páciensekkel, besegít a recepción. Ő ebben a világban nőtt fel, természetes, hogy bejön a rendelőbe, ismeri a munkánkat. Neki egy különleges masszázs, vagy egy szépészeti beavatkozás teljesen megszokott dolog. A médiában való szereplés sem új neki, gyakran elkísér a tévé-, vagy rádióstúdióba, és érdekli is a média világa.
Nagyon sok könyvet olvas, akár a vállalkozásról, akár önfejlesztésről van szó. Mi az a három jellemvonás, ami elsőként eszébe jut önmagáról?
Kíváncsiság, játékosság. Azt szokták mondani az ismerőseim, hogy nekem mindig agymenésem van, mindig keresem az újat. És amit megtanultam, azt azonnal beépítem a gyakorlatba is. A másik a kitartás és szorgalom, soha nem adom fel. Kicsit olyan vagyok, mint a terminátor, hogy már nincs keze, lába, de még kúszik tovább. Probléma megoldó alkat vagyok, addig megyek, míg meg nem találom a megoldást. Viszont már nem vagyok maximalista, de ehhez nagyon sokat olvastam és tanultam. És hogy még egy rossz tulajdonságot mondjak, még mindig türelmetlen vagyok, viszont ezen is nagyon sokat dolgozom, és már javult is a helyzet.
